Sztárinterjú

Hogyan kávézik Lubics Szilvia?

Lubics Szilvia civilben fogorvos Nagykanizsán, de már nemzetközi szinten is ismert ultrafutó. Élete eddigi legnehezebb győzelmét decemberben érte el: megnyerte a Racing the Planet elnevezésű sorozat The Last Desert – Antarctica nevű versenyét a női kategóriában, amelyre csak azok nevezhettek be, akik legalább már kétszer teljesítettek 250 kilométeres sivatagi távot. Az Antarktiszon kőkemény fagyban, jeges szélben és a folyamatosan szakadó hóban, 6-8 kilós felszereléssel a hátukon kellett minél nagyobb távolságot futni. Többszáz kilométeres távokat tesz meg homok- és kősivatagban, extrém forróság közepette is. Munkája, családja és nem mindennapi hobbija mellett pedig könyveket ír, valamint edzőként és motivációs trénerként is dolgozik. Nem is csodálkozunk, hogy egy ilyen pörgős személyiség igazi kávérajongó. 

„Reggelente ébredés után legelőször a kávégéphez indulok. Általában naponta három kávét iszom, persze tudnék többet is, de az már az alvás rovására menne. Szinte mindig tejes verziót, cappuccinót vagy latte macchiatót választok. Új felfedezésem a nagykanizsai Cafe Frei dohánykávéja, ott kóstoltam először, és azóta nagy kedvencem lett, van itthon kapszulás kiszerelésben is. Mivel a férjem nem kávézik, a nagyfiammal szoktam kávés programokat szervezni. Ha utazunk valahová, viszem a kis kapszulás gépem, vagy a férjem gondoskodik arról, hogy beszerezzen valahonnan kávét a szállodai szobába, mert ébredés után, ha nincs meg az első kávém, akkor baj van. A versenyek közben is minden körülmények között kávézom. A sivatagi futásokkor az ember azt tudja enni és inni, amit magával visz, ilyenkor 3in1 tasakokat kell beosztani, ami nem egy nagy élvezet. De például az Antarktiszon egy hajón volt a szállásunk, a futamok közötti részeken nem voltak nomád körülmények. Ott jutott idő arra, amire az itthoni mindennapokban sosem, hogy teljes nyugalomban félóráig iszogassak egy decinyi kávét, és csak nézzem az óceánt és a jéghegyeket. Minden utazás során szeretem megtalálni a klassz helyi kávézókat, és bár az USA nagy kihívás kávészempontból, például Colorádóban lett egy igazi kedvencem.”

Gyors és rövid Espresso beszélgetés Lubics Szilviával

ÉRTELEM VAGY ÉRZELEM?

Mindkettő számít, de sokszor inkább az érzelmeire hallgatok. Nagy jelentősége van például egy verseny kiválasztásánál is az érzelmeknek nálam, de persze maga a felkészülés és tervezés folyamata racionális hozzáállást kíván.

MI A LEGNAGYOBB LUXUS AZ ÉLETEDBEN?

Amikor hétköznap is megtehetem, hogy egész délelőtt futok az erdőben. Azt mindig különlegesnek érzem, hogy olyan életem van, amiben egyes napokon én gond nélkül kint lehetek a természetben és azt csinálhatom, amit szeretek.

MIKOR SÍRTÁL UTOLJÁRA?

Legutoljára az Antarktiszon, amikor vége lett a versenynek. Pontosabban már az utolsó egykilométeres szakaszt végig sírtam, mert akkor már tudtam, hogy nyerni fogok, és a magyar zászlóval a kezemben futottam be sírva a célba.

MIKOR VOLTÁL ÉLETEDBEN EDDIG A LEGBOLDOGABB?

Nehéz választani, mert nagyon szerencsés vagyok és sokszor voltam nagyon boldog, annyi mindennek tudok örülni. Alapvetően teljesen más típusúak vagyunk a férjemmel, aki valamelyik nap ült mellettem, és egyszer csak megkérdezte tőlem: te mitől vagy ilyen boldog? Azt válaszoltam, hogy szerintem így születtem. (nevet)

HA ÚJJÁSZÜLETNÉL, KINEK A BŐRÉBE BÚJNÁL?

Nem gondoltam soha, hogy cserélnék vagy máséra vágynék, nekem ez a bőr így alapvetően tetszik.

MI AZ A TEHETSÉG, AMINEK A LEGJOBBAN ÖRÜLNÉL, HA MEGLENNE BENNED?

Nagyon szeretnék repülni. Sokszor álmodom azt, hogy madárként tudok repkedni. Idén végre valóra válik az álmom, és kipróbálom a siklóernyős repülést.

FONTOS, HOGY MIT GONDOLNAK RÓLAD?

Nyilván nem mindegy, hogy ki gondolja. Az olyan emberek véleménye, vagy kritikája, akik nem ismernek engem, egyáltalán nem érdekel, de a hozzám közelállóké persze fontos.

HOL ÉLNÉL SZÍVESEN, HA NEM MAGYARORSZÁGON?

Chilében, azt hiszem, onnan van az első sivatagi élményem. Egy poros faluban, a homokdűnék aljában voltunk az egyik verseny alkalmával. Nagyon tetszett az az egyszerűség és az a mentalitás, ahogy az emberek élik ott az életüket. Pedig nem sok mindenük van, de ahhoz pont elég, hogy boldoggá tegye őket. Mondtam is a férjemnek, el tudnám képzelni, hogy San Pedroban az egyik utcasarkon lenne egy kis fogorvosi rendelő, és én ott eldolgozgatnék teljesen egyszerű körülmények között, munka után pedig felmennék a dűnére futni. Alapvetően nem gondolkodom ilyesmiben, de oda tényleg szívesen visszatérnék.

HA CSAK EGY KÁVÉRA MEHETNÉL EL VALAHOVÁ A VILÁGBAN, HOVÁ MENNÉL?

Volt 2022-ben egy nagyon nagy szerelemverseny, a MOAB 240 Utah államban. Moabnak hívják a települést, ott voltunk egy szuper kávézóban, ahol finom helyi kávék voltak, és az egésznek annyira jó a hangulata. Kávézás közben a vörös kanyonokat látja az ember, persze a verseny élménye is sokat hozzátett nekem, de ezért az élményért visszamennék újra.

MI AZ, AMIRŐL NEM AKARSZ LEMONDANI?

A mozgásról például nem szeretnék lemondani, pontosabban arról a fizikális állapotról, ami erre képessé tesz. Nagyon fontos számomra, hogy aktív tudjak maradni, ehhez pedig az kell, hogy egészséges legyek. Erről az aktivitásról és lendületről nem szeretnék lemondani, mert mi a férjemmel úgy járjuk a világot, hogy közben folyamatosan sportolunk és túrázunk.

KEDVENC IDŐTÖLTÉSED?

Ami abszolút tölt, ha itthon vannak a gyerekeim, és közös programokat szervezünk. Azért mondom ezt a kedvencemnek, mert már nagyok, és ők Budapesten élnek. Mondhatnám az olvasást is, vagy a mozgást, de a gyerekeimmel töltött idő mindig a legjobb.